A blog a Dixivel (Gémes János, 1943–2002) kapcsolatos emlékek, fotók, dokumentumok gyűjtésére jött létre, a készülő 'DIXI - Egy szabad szellem legendája' című könyv megírásához szükséges kutatómunka részeként (a projekt teljes leírása a blog nyitó oldalán található)
DixiBlog oldalak:
« 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7 »
Az emlékeket, fotókat, dokumentumokat kérem a fenti címre küldeni
A blogban
található szövegek, kutatási eredmények, dokumentumok utánközlése esetén
kérem az átvett anyagok forrásaként a http://dixiblogg.blogspot.hu/ -t
feltüntetni!
Köszönöm!
Najmányi László
DixiBlog
Ötödik oldal
Ötödik oldal
"Én vagyok a másfél zsidó, az én lányomat akarja ő.
Majd megalkuszunk, mindig van egy malkuszunk.
Uram, nem tűnt Önnek fel, hogy milyen helyesen
égett le ez a rendőrkapitányság? De igen, én vagyok
a rendőrkapitány, menjen innen! Valóban szép füst!
Nem megyek innen! Én gyújtottam föl! Mit számít
az, mikor én nézem! (...)"
Dixi Én vagyok a másfél zsidó című dala szövegének
Majd megalkuszunk, mindig van egy malkuszunk.
Uram, nem tűnt Önnek fel, hogy milyen helyesen
égett le ez a rendőrkapitányság? De igen, én vagyok
a rendőrkapitány, menjen innen! Valóban szép füst!
Nem megyek innen! Én gyújtottam föl! Mit számít
az, mikor én nézem! (...)"
Dixi Én vagyok a másfél zsidó című dala szövegének
részlete a Dixi Lee című albumról
Bad Quality Records, 1993
Haraszti Miklós aláírásgyüjtése
A kora 70-es években Dixit rendőri felügyelet alá helyezték (REF). Haraszti Miklós éppen akkor érkezet haza nyugati útjáról telve lelkesedéssel politika mint művészet, jogokért való kiállás és más hasonló irányzatokért. Azonnal aláírásgyüjtést kezdett Dixi mellett.
Ez akkor sokkoló volt. Többségünkben fel sem merült, hogy lehet szavunk a rendőrséggel szemben, hogy vannak jogok. És hogy a nevünket adjuk. Kiszolgáltatottnak éreztük magunkat a hatalomnak. Az 50-es évek éjszaka megjelenő fekete autóinak emléke még a levegőben volt.
Úgy emlékszem, az aláírásgyüjtés rendkívül sikeres volt. Számos elismert művész csatlakozott. Ez is meglepett és az is, hogy milyen jó véleménnyel voltak Dixiről, milyen magasra értékelték hozzájárulását a saját munkájukhoz.
Jó lenne, ha Haraszti fel tudná idézni az aláírásgyüjtést; Mi volt a szöveg? Hányan és kik írták alá? Kik nem? Miket mondtak? Be lett-e adva és volt-e válasz?
 |
| Haraszti Miklós és Dixi Balatonbogláron Fotó: Veres Júlia, 1973 (Forrás: Artpool archívum) |
Ez talán a halál témához illik:
Dixi és egy haldokló
Egy öltönyös férfi az utcán elöttünk esett össze. Szívrohama lehetett, vonaglott. Dixi mellé feküdt és utánozta.
Rám akkor mind a haldokló ember mind Dixi reakciója riasztóan hatott. Most felmerül, gyakorolta a saját halálát?
A 80-as években történhetett, a napszakra nem emlékszem. Többen lehettünk jelen.
Dixi és egy haldokló
Egy öltönyös férfi az utcán elöttünk esett össze. Szívrohama lehetett, vonaglott. Dixi mellé feküdt és utánozta.
Rám akkor mind a haldokló ember mind Dixi reakciója riasztóan hatott. Most felmerül, gyakorolta a saját halálát?
A 80-as években történhetett, a napszakra nem emlékszem. Többen lehettünk jelen.
Najmányi László:
Re: Haraszti Miklós aláírásgyüjtése
Én is nagyon kíváncsi vagyok az aláírásgyűjtés részleteire és végkifejletére. Remélem az egykori aláírásgyűjtő nem lebeg már olyan magasan a giccspolitika Nirvánájában, ahonnan semmi sem látszik, meghallja az élő idő szavát és megnyilatkozik.
Re: Dixi és egy haldokló
Nem hinném, hogy Dixi a saját halálát gyakorolta volna (persze lehet, hogy a sors keze volt a dologban), inkább túl messzire ment a viccelődéssel. Ez időnként előfordult vele, amikor nagyon túl akart lenni jón és rosszon, ami sokak ambíciója volt a '70-es évek végétől kezdve. L. Bódy Gábor esete a spicliséggel.
 |
| Dixi Foto: Halas István, 1979 (Forrás: Artpool Archivum) |
Készült egy video felvétel Dixiről cc 1980-ban, ami nincs meg nekem. Durst György készítette és a BBS archivumba kerülhetett. Benne volt az egyik INFERMENTAL összeállításban is.
Amikor Dixit nem engedték be az FMK-ba, azt találtam ki, hogy úgy nyissa meg a kiállításomat, hogy kintről élő adásban beközvetítjük a teremben egy tvre. Kimentem egy rajzzal az ajtó elé ahol a Dixi ült a lépcsőn és átadtam neki a rajzot, ő meg beszélt róla. Durst feladata volt, hogy ezt kövesse kamerával, amit meg is tett és nem csak közvetítette, hanem fel is vette a jelenetet.
 |
| Háy Ágnes: Hülye aki elolvassa – Bevezette Gémes János Aszfalt népköltészeti est a SZKÉNÉ Műegyetemi Színházban Plakát/szórólap, 1981 (Forrás: Artpool Archivum) |
A kitiltott Dixi:
(Részlet Bán András: 'Kogart Ház, Budapest', című recenziójából, artportal.hu)
„(...) A Fiatal Művészek Klubjának egyik 1983-as meghívója. A hírek között: "Az FMK Társadalmi Vezetősége határozata értelmében január 15-től Gémes Jánost »DIXI« a Klubba való belépéstől eltiltottuk egy évi időtartamra (ahova sem mint vendég, sem mint szereplő nem léphet be.)" (...)”
Kukorelly Endre:
(Részlet az író 'eFeMKá – FMK - Azok a 80-as évek, Kogart Ház' című visszaemlékezéséből, litera.hu)
„(…) És be van ázva a fejem fölött egy részen a fal, és a Dixi guggol az egyik fönti ablak rácsánál, de az nem látszik, és kiabál befelé, ahogy szokott, mert aktuálisan kitiltották? És hallom, ahogy kiabál, de mit hallok? Tosztál ma? Tosztál ma? Ma tosztál? (…)”
gorcsev: Dixi
fekete-fehér magyar dokumentumfilm 54 perc 2003
(részletek az est.hu filmismertetőjéből)
„Nem könnyű portréfilmben megragadni egy olyan ember mítoszát, aki a spontaneitás mestereként a pillanatnak és a pillanatban élt. Márpedig Dixi (polgári, s némely filmek stáblistáján szereplő nevén Gémes József), a pesti éjszaka vándora ilyen figura volt. Oláh Lehel másfél évvel ezelőtt kezdett el vele dolgozni, ám a film bemutatójára csak a főhős halála után kerülhetett sor. (…)
(…) Dixi beszél, improvizál, versben és gondolatritmusban nyilatkozik meg, költői metaforákkal és dadaista futamokkal halmozza el a környezetét, körötte angyalarcú kamaszlányok és viharvert művészek – a nyolcvanas évek FMK-jától az ezredvég Ráckertjéig kíséri a budapesti szubkultúrát ez a kép. Oláh Lehel filmje egyszerre mutatja be a mágikus hatást és a kísérteties, öntörvényű, botrányos hős tönkremenetelét. Nem kommentál, nincs semmi túlhangsúlyozva, a nyilatkozók monológjai alatt olykor megbicsaklik, ugrik egyet a kép, rendezői ötlet és gesztus ez, mintha ebben a filmben csak egyetlen ember szövege lehetne zökkenőmentes, ám egyúttal megrendítően és viccesen szabad, kötetlen és lehengerlő: Dixié. Elképesztő látni és hallani egy hihetetlen arcból ezeket a szavakat, mondattöredékeket. Kreativitás, zsenialitás és szétzuhanás története, egy közösségi legenda és egy magányos hős súlyos portréja Oláh Lehel filmje – az elmúlt évtizedek szubkultúrájának különleges fejezete kezdőknek és haladóknak.”
Tüsi Dunakesziről:
Anyukám, aki nagy punk volt, szemhéjtetkó, pírszingek, raszta taraj, no szemöldök, köpködés, biztosítótűk, zsilettpenge, biciklilánc, verekedések, csövezések, miegymás, ő mesélte, hogy a 80-as évek végén Dixi sokat lakott Jimmy (Jim A.Kód, Dóka Attila festőművész, performer, 1962–2008 – NL megjegyzése) őspunk házában itt nálunk Dunakeszi Gyártelepen. Bari Janó, Lekvár, Birkózó Zsolt és mások is sokszor ott laktak, amíg nem égett le a ház.
Anyu barátnője, Űrmanki szerint Dixi farkasember volt, ő látta átváltozni teliholdkor a dunaparton többször is. Anyu szerint ez hatványozottan nem igaz, Dixi csak szeretett a farkasemberekről beszélni, és a Jimmy házát se ő gyújtotta fel.
A Manki csak szereti kivetíteni a saját vágyait és
képzelgéseit, mert azokból nagyon sok van neki, csak munkát találni nem
akar, mindig nálunk eszik, lopja anyu pénzét, kajajegyeit, és megissza
apu sörét is, aztán a balhé elől elpucol a vérbe, szegény anyu meg
tarthatja a hátát. Sajnálom, hogy én nem ismertem Dixit, de még meg sem születtem 1989-ben, gót is csak aztán lettem, hogy ő meghalt. Űrmanki szerint Dixi nem halt meg, tavaly nyáron is látta átváltozni a romoknál (Dunakeszin I. Valentianus császár által a Kr. u. 4. század második felében építtetett, egy központi és két saroktoronyból álló ’contra castrum’ – római kikötőerőd – maradványai láthatók. Dixi és barátai teliholdas éjszakákon gyakran látogatták meg a romokat, ahol állítólag druida halottidéző szertartásokat végeztek, illetve filozófiai, művészeti témákról beszélgettek – NL megjegyzése),
még dumált is vele a druidákról, és kapott tőle egy ezüst farkasgyűrűt is, amit anyukámnak is megmutatott. Ennek ellenére anyu nem hiszi, hogy Dixi farkas lehetett volna, mert szerették a kutyák és a macskák is, azok pedig félnek a farkasoktól. Anyu szerette a Dixit, mert nagyon szelíd ember volt és mindig kedves volt hozzá, hozott neki Pestről cuccokat, például a napszemüveget, ami még mindig megvan, én hordom, amikor Pestre megyek bulizni. Anyuval azt tervezzük, hogy elmegyünk a Farkasréti temetőbe és viszünk virágot meg gyertyát Dixi sírjára, hogy ne legyen olyan egyedül szegény. Majd írok újra és elmesélem.
A DixiBlog olvasóitól több olyan hozzászólás érkezett, amelyek írói saját tapasztalataik, vagy másoktól hallottak alapján Dixit a farkasemberek, másnéven vérfarkasok (werewolf, lycanthrope) közé sorolják. E hozzászólások közül azokat, amelyek hitelesnek tűnő élményekről számolnak be, a készülő DIXI – Egy szabad szellem legendája című könyvemben fogom közölni. Akadnak olyan, magukat szemtanúknak vallók, akik látták őt, többnyire teliholdas éjszakákon szőrös, szikrázó szemű, villogó fogú, éles karmokkal fenyegető szörnyeteggé átváltozni. Több olyan hozzászóló is jelentkezett, aki évekkel halála után látta Dixi szellemét vérfarkas képében megjelenni, nemcsak természeti környezetben, hanem budapesti utcákon (különösen Zuglóban; a VIII. kerületben, a Keleti-pályaudvar és a Széll Kálmán tér környékén), sőt, otthonokban, hálószobákban is, de mindig éjszaka, amikor a Telihold fényesen ragyogott az égen. Egyes hozzászólóknak álmukban jelent meg a farkasemberré átváltozott Dixi. Az egyik hozzászóló olyan vízióról számolt be, amelyben Dixi nemcsak fejhordozóként (Cephalophore – l. DixiBlog 4.) jelent meg kerti mulatságon, hanem hóna alatt vicsorgó, villogó szemű, hosszú, vörös nyelvét öltögető farkasfejet tartott.
Úgy gondolom, hogy akár valós történetekről, akár a képzelet sötét játékairól van szó, érdemes készülő könyvemben teljes fejezetet szentelnem a farkasemberré változás (ez tekintélyes, minden szempontból „normálisnak” tartott, átlagos viselkedésű családapákkal, üzletemberekkel, politikusokkal is megesik) sokakat rémülettel eltöltő, még ma is gyakran felrémlő jelenségének. Az alapos, ha nem is tudományos igényű, de a pszichológia és kultúrantropológia számos területére kiterjedő vizsgálatot az is indokolja, hogy a farkasemberek, vadon élő felmenőikhez hasonlóan igyekeznek érdekközösségekbe, falkákba, hordákba szerveződve beépülni az egyre inkább rájuk hasonlító, az ő törvényeik alapján működő, emberinek már csak komoly fenntartásokkal nevezhető társadalomba.
Thomas Merton (1915–1968):
(Jazz-rajongó katolikus trappista szerzetes, író, misztikus, a hitrendszerek közötti dialógus propagálója, aki a Buddhizmus, különösen a Zen tanításainak tanulmányozását mindenkinek javasolta)
„Ha nem tudom megkülönböztetni magam a többi ember tömegétől, akkor sohasem leszek képes úgy szeretni és tisztelni a többi embert, ahogy kellene. Ha nem válok el tőlük elég határozottan ahhoz, hogy tudjam, mi az enyém és mi az övék, akkor sohasem fogom fölfedezni, mit kell adnom nekik, és számukra sem fogom lehetővé tenni, hogy azt adják nekem, amit kellene.”
(Részlet Bán András: 'Kogart Ház, Budapest', című recenziójából, artportal.hu)
„(...) A Fiatal Művészek Klubjának egyik 1983-as meghívója. A hírek között: "Az FMK Társadalmi Vezetősége határozata értelmében január 15-től Gémes Jánost »DIXI« a Klubba való belépéstől eltiltottuk egy évi időtartamra (ahova sem mint vendég, sem mint szereplő nem léphet be.)" (...)”
Kukorelly Endre:
(Részlet az író 'eFeMKá – FMK - Azok a 80-as évek, Kogart Ház' című visszaemlékezéséből, litera.hu)
„(…) És be van ázva a fejem fölött egy részen a fal, és a Dixi guggol az egyik fönti ablak rácsánál, de az nem látszik, és kiabál befelé, ahogy szokott, mert aktuálisan kitiltották? És hallom, ahogy kiabál, de mit hallok? Tosztál ma? Tosztál ma? Ma tosztál? (…)”
gorcsev: Dixi
fekete-fehér magyar dokumentumfilm 54 perc 2003
(részletek az est.hu filmismertetőjéből)
„Nem könnyű portréfilmben megragadni egy olyan ember mítoszát, aki a spontaneitás mestereként a pillanatnak és a pillanatban élt. Márpedig Dixi (polgári, s némely filmek stáblistáján szereplő nevén Gémes József), a pesti éjszaka vándora ilyen figura volt. Oláh Lehel másfél évvel ezelőtt kezdett el vele dolgozni, ám a film bemutatójára csak a főhős halála után kerülhetett sor. (…)
(…) Dixi beszél, improvizál, versben és gondolatritmusban nyilatkozik meg, költői metaforákkal és dadaista futamokkal halmozza el a környezetét, körötte angyalarcú kamaszlányok és viharvert művészek – a nyolcvanas évek FMK-jától az ezredvég Ráckertjéig kíséri a budapesti szubkultúrát ez a kép. Oláh Lehel filmje egyszerre mutatja be a mágikus hatást és a kísérteties, öntörvényű, botrányos hős tönkremenetelét. Nem kommentál, nincs semmi túlhangsúlyozva, a nyilatkozók monológjai alatt olykor megbicsaklik, ugrik egyet a kép, rendezői ötlet és gesztus ez, mintha ebben a filmben csak egyetlen ember szövege lehetne zökkenőmentes, ám egyúttal megrendítően és viccesen szabad, kötetlen és lehengerlő: Dixié. Elképesztő látni és hallani egy hihetetlen arcból ezeket a szavakat, mondattöredékeket. Kreativitás, zsenialitás és szétzuhanás története, egy közösségi legenda és egy magányos hős súlyos portréja Oláh Lehel filmje – az elmúlt évtizedek szubkultúrájának különleges fejezete kezdőknek és haladóknak.”
 |
| Jim „A.KÓD” (Dóka Attila, festőművész, performer) (1962–2008) |
Anyukám, aki nagy punk volt, szemhéjtetkó, pírszingek, raszta taraj, no szemöldök, köpködés, biztosítótűk, zsilettpenge, biciklilánc, verekedések, csövezések, miegymás, ő mesélte, hogy a 80-as évek végén Dixi sokat lakott Jimmy (Jim A.Kód, Dóka Attila festőművész, performer, 1962–2008 – NL megjegyzése) őspunk házában itt nálunk Dunakeszi Gyártelepen. Bari Janó, Lekvár, Birkózó Zsolt és mások is sokszor ott laktak, amíg nem égett le a ház.
 |
| Bari János festőművész |
 |
| Farkasember (werewolf, vérfarkas) |
 |
| Ezen a magaslaton állt a római kikötőerőd Dunakeszi |
 |
| Kipattintható karom-pengével felszerelt farkasgyűrű |
Najmányi László: Dixi, a farkasember
(Első részlet a ’DIXI – Egy szabad szellem legendája’ című, készülő könyv Dixi feltételezett farkasember mivoltát taglaló fejezetéből)
(Első részlet a ’DIXI – Egy szabad szellem legendája’ című, készülő könyv Dixi feltételezett farkasember mivoltát taglaló fejezetéből)
"Lycanthropia is a disease, and not a transformation."
Reginald Scot: Discoverie of Witchcraft (1584)
A DixiBlog olvasóitól több olyan hozzászólás érkezett, amelyek írói saját tapasztalataik, vagy másoktól hallottak alapján Dixit a farkasemberek, másnéven vérfarkasok (werewolf, lycanthrope) közé sorolják. E hozzászólások közül azokat, amelyek hitelesnek tűnő élményekről számolnak be, a készülő DIXI – Egy szabad szellem legendája című könyvemben fogom közölni. Akadnak olyan, magukat szemtanúknak vallók, akik látták őt, többnyire teliholdas éjszakákon szőrös, szikrázó szemű, villogó fogú, éles karmokkal fenyegető szörnyeteggé átváltozni. Több olyan hozzászóló is jelentkezett, aki évekkel halála után látta Dixi szellemét vérfarkas képében megjelenni, nemcsak természeti környezetben, hanem budapesti utcákon (különösen Zuglóban; a VIII. kerületben, a Keleti-pályaudvar és a Széll Kálmán tér környékén), sőt, otthonokban, hálószobákban is, de mindig éjszaka, amikor a Telihold fényesen ragyogott az égen. Egyes hozzászólóknak álmukban jelent meg a farkasemberré átváltozott Dixi. Az egyik hozzászóló olyan vízióról számolt be, amelyben Dixi nemcsak fejhordozóként (Cephalophore – l. DixiBlog 4.) jelent meg kerti mulatságon, hanem hóna alatt vicsorgó, villogó szemű, hosszú, vörös nyelvét öltögető farkasfejet tartott.
Úgy gondolom, hogy akár valós történetekről, akár a képzelet sötét játékairól van szó, érdemes készülő könyvemben teljes fejezetet szentelnem a farkasemberré változás (ez tekintélyes, minden szempontból „normálisnak” tartott, átlagos viselkedésű családapákkal, üzletemberekkel, politikusokkal is megesik) sokakat rémülettel eltöltő, még ma is gyakran felrémlő jelenségének. Az alapos, ha nem is tudományos igényű, de a pszichológia és kultúrantropológia számos területére kiterjedő vizsgálatot az is indokolja, hogy a farkasemberek, vadon élő felmenőikhez hasonlóan igyekeznek érdekközösségekbe, falkákba, hordákba szerveződve beépülni az egyre inkább rájuk hasonlító, az ő törvényeik alapján működő, emberinek már csak komoly fenntartásokkal nevezhető társadalomba.
 |
| A szombathelyi Farkasember Polgári Kör emblémája Design: Najmányi László, 2007 |
Kétségtelen, hogy volt Dixi külső megjelenésében valami nagyon ősi, nagyon állat-szerű. Egyesek oroszlánt (ő maga szerette, ha oroszlánhoz hasonlítják – tökéletesen tudta utánozni a hímoroszlán üvöltését, szomszédai nem kis rémületére), mások majmot, gorillát, ismét mások mókusra, vagy farkasra emlékeztető vonásokat láttak benne, saját alkatuknak, pszichológiai állapotuknak, és hősünkhöz fűződő kapcsolatuk jellegének megfelelően. Dixi sokat tudott, és bizonyos körülmények között szívesen mesélt a farkasemberekről. Ismeretes, hogy időről-időre eltűnt néhány napra, hétre, hónapra. Köztudott az erdőkhöz, barlangokhoz, éjszakai kirándulásokhoz való vonzódása, és temetőkben is szívesen csatangolt, akár egyedül, akár társaságban, különösen éjszaka idején. Akik közelről ismerték őt, nagy valószínűséggel találkoztak váratlan, akár tettlegességig fajuló dührohamaival is, amikor arca a felismerhetetlenségig eltorzult, általában megnyugtató, bársonyos, kellemes hangja pedig hátborzongató üvöltésre változott. Mindez azonban nem bizonyíték farkasember mivoltára. Az úgynevezett „szemtanúk” beszámolóinak hitelességében mindig érdemes kételkedni, átváltozását, átváltozásait kétséget kizáróan bizonyító fényképek, videó-felvételek pedig mindeddig nem bukkantak fel, s ha fel is bukkannának, jól tudjuk, hogy a fotókat, videó-felvételeket ma már rendkívül könnyű manipulálni, meghamisítani. Ha rajtam állna, nem engedélyezném a bírósági gyakorlatban az ilyen kétes bizonyító erejű „bizonyítékok” használatát.
 |
| Farkasember? Dixi az Ex-Kódex című filmben Rendező: Müller Péter, 1983 |
Dixi kettős – emberi és állati – természetén meditálva arról sem tanácsos megfeledkeznünk, hogy a civilizáció vékony máza alatt valamennyiünkben benne él, kitörésre készen az ősállat, amiből az emberi evolúció kozmikus léptékben pillanatoknak számító koincidencia-sorozata során lettünk, a majom, a disznó, a sakál, a róka, a kutya, a vadmacska, a patkány, az egér, a madár, a kígyó, a skorpió, a hangya, a féreg, és igen, néhányunk esetében a tigris, az oroszlán, vagy a farkas. Szélsőséges helyzetekben, vélt, vagy valós életérdekeinket, szeretteinket, területünket, pozíciónkat, hatalmunkat, tulajdonunkat, illúzióinkat védve, vagy amikor valamilyen okból elveszítjük önkontrollunkat, a pillanat tört része alatt kipattan belőlünk a bennünk lapuló szörnyeteg, és környezetünkre támad. Legtöbbször a minket szeretők, legközelebbi családtagjaink e váratlan és kegyetlen támadások áldozatai, mert tőlük fél a legkevésbé a tudatalattink sötét, bűzös, nyirkos bugyraiban tanyázó, alsóbbrendű lény, amely voltaképpen legtöbb cselekedetünket irányítja. Erős, hosszú évek önvizsgálata révén kialakult meggyőződésem, hogy a farkasember/vérfarkas saját tükörképünk a valóság helyett az igazságot mutató szent tükörben.
 |
| Farkasember, röviddel átváltozása után |
A farkasember, vérfarkas különböző neveken jelent meg az egyes népek szókincsében. Az angol werewolf a „were” (felnőtt férfi) és a farkast jelentő „wulf” (wolf) szavak kombinációja. A régi Magas Germán kultúra a weriuuolf nevet használta, ez módosult a 11. századra a werwolf kifejezésre a német nyelvterületeken. A latin gerulphus anglo-norman változata a garwalf, az ó-franciában a wariwulf. Az ó-norse nyelvben és az északi népek farkasember, vérfarkas legendákban gazdag mitológiájában a varúlfur, ulfhéðinn, és az izlandi sagákban szereplő Kveldulf Bjalfason – „Esti Farkas” – alakváltoztató nevéből származó kveldulf terjedt el. A farkassá változás képességét jelentő, először a farkasemberek létezésében nem hívő, a jelenséget betegségnek nyilvánító Reginald Scot 1854-ben publikált A boszorkányság felfedezése című könyvében leírt lycantropia kifejezés az ógörög λυκάνθρωπος, lukántróposz (λύκος, lúkosz = farkas; άνθρωπος, ánthróposz = ember) szóból származik. A szláv népek a vlko-dlak, wilkołak, vlkodlak, vlkolak, vukodlak, volkodlak, vrkolak, vaukalak, vovkulaka neveket használták a farkasemberekkel kapcsolatban. A litvánoknál vilkolakis és vilkatas, Latviában vilkatis és vilkacis, a modern görögben vrykolakas, Spanyolországban és Portugáliában hombre lobo, lobishome és lobisomem, Olaszországban lupo mannaro, Romániában vârcolac a nevük.
 |
| Oliver Reed az 1961-ben bemutatott The Curse of the Werewolf (A farkasember átka) című film főszerepében |
Szinte valamennyi ősi kultúrában felbukkan a valamilyen okból farkassá változó ember. Az indiai mitológiában a bármilyen állati, emberi, vagy tárgyi formát felvenni, repülni, váratlanul megjelenni és eltűnni képes lények neve rakshasa. A hindu eredetlegenda szerint a rakshasák Brahmā, az Univerzumot teremtő isten leheletéből keletkeztek, amikor a Teremtő elaludt a Satya Yuga (Sat Yuga, Krta Yuga vagy Krita Yuga), az 1 millió 728 ezer évig tartó Igazság Kora végén. Amint megteremtődtek, ezek a lények annyira megteltek vérszomjjal, hogy elkezdték felfalni teremtőjüket. „Rakshama!” („Védj meg!”), kiáltotta Brahmā. A hindu Szentháromság (Trimúrti) második tagja, Vishnu (ő az anyagi teremtés fenntartója, a „megtartó”; a harmadik hindu főisten, Shiva a „pusztító”) meghallotta a Teremtő segélykiáltását, és a Földre száműzte a vérszomjas szörnyetegeket, ahol azóta is élnek és varázshatalmukról (Māyā), jó és gonosz tetteikről egyaránt nevezetesek. Nevük Brahmā segélykiáltásának deriváltja. A buddhista Pali Kánon egyik aforizmagyűjteménye, az Alavaka Sūtra tartalmaz egy történetet (SN 10.12), amelyben Buddhát rakshasa zaklatja, felszólítja, hogy menjen el, aztán jöjjön vissza, újra és újra. Buddha nem hajlandó elmenni, mire a rakshasa megfenyegeti: amennyiben nem tud válaszolni a kérdéseire, bántani fogja. A sūtrában rögzített dialógusuk révén Buddha meggyőzi zaklatóját tanainak igazáról, és az csatlakozik követőihez.
 |
| Rakshasa |
Dixi nem volt vérszomjas természetű, de annyiban feltétlenül hasonlított a Buddhát meditációjában zavarni igyekvő rakshasához, hogy amikor nagyon lecsökkent a kreatív energiaszintje, bosszantotta, ha a környezetében valaki alkotni próbált. Erről Pauer Gyula számolt be érzékletesen: „(...) Beengedtem a lakásba, az Egyetem téren a hallba, függönnyel volt elválasztva, a gombfociasztalt megfordítottuk, csináltuk a Rauschival a részletrajzokat. Hozta a csaját, mindig mást, és ült és adtam inni és hangosan kianalizálta a helyzetet, hogy ő ült, mi meg mint a robotok, az alacsonyabb rendű emberek, akik nem tudtak rájönni, hogy a munka lealjasít (...)” (l. DixiBlog nyitóoldal). Nekem is voltak hasonló tapasztalataim Dixivel, az emigrációmat közvetlenül megelőző, rengeteg munkával és tennivalóval zsúfolt hetekben.
 |
| Anubis, a temetkezések egyiptomi istene |
A fáraók Egyiptomának istenei között sok volt az ember-állat hibrid. Az egyiptomi istenek, mint görög megfelelőik, meglehetősen hasonlítottak az emberekhez. Erős érzelmek és ösztönök határozták meg viselkedésüket, ettek, ittak, szerettek, gyűlöltek, harcoltak, sírtak, megbetegedtek, sőt meg is haltak. Ugyanakkor nem személyiségeket, hanem emberi archetípusokat jelenítettek meg, érzelmi és ösztönéletüket állati karakterjegyek (zoomorphizmus) szimbolizálták. Hathort, a szépség, termékenység, anyaság, vidámság, részegség és a zene istennőjét például tehén, kobra és nőstényoroszlán képében egyaránt ábrázolták. Sobek (Sebek, Sochet, Sobk, Sobki, görögül Suchos), a fáraók hatalmának, a katonai erőnek, a Nílus áradásai elleni védekezésnek istene embertestén krokodilfej ült. Az egyiptomi Sphinx oroszlántestű, férfifejű szörnyeteg, míg görög megfelelőjének madárszárnyakkal ellátott oroszlánteste és női arca volt. Amun-Ra, a teremtés és a Nap kombinált istene sokszor visel sólyomfejet embertestén.
 |
| Anubis |
Az európai farkasemberhez leginkább Anubis, a temetkezések kutya-, vagy sakálfejű, embertestű istene hasonlít. Állatfeje arra utal, hogy a sírokat élelem után kutatva megbontó kutyák és sakálok veszélyeztették a múmiák épségét, éppen az ő elriasztásuk érdekében viseli nyakán az ő fejüket az istenség. Sajnos a mindig krónikus forráshiánnyal küszködő Dixi is sokszor kényszerült pénz és ital után kutatni, gyakran a polgári erkölcsöknek nem éppen megfelelő módszereket követve, személye ebben az értelemben kapcsolható Anubishoz.
 |
| Su Gong, a farkasemberből lett Shaolin Nagymester |
Az ősi Kínában a Szíriuszt, az északi barbárok (különböző mongol törzsek) betörései ellen védő csillagot Égi Farkasnak (néha Égi Kutyának) hívták. Alakja gyakran feltűnik a Daoista papok köntösén. A 19. század közepéről származik a farkasemberből (狼人, lángrén) lett Shaolin Nagymester legendája. Egy Su (苏) nevű férfi a hypertrichosis nevű, nagyon ritka, genetikai eredetű betegségben szenvedett, amelynek következtében egész testét dús szőr borította. Gyermekkorában szülei úgy vélték, hogy démon szállta meg, ezért elhagyták egy erdőben (érdekes párhuzam a kisgyermek korában, anyja által elhagyott, intézetbe került Dixi történetével – NL megjegyzése). Vándorló Shaolin szerzetesek bukkantak rá, s miután nem találtak családot, amely a szőrös, farkaskölyökre emlékeztető gyermeket befogadta volna – az ilyen szerzeteket általában meglincselték, vagy élve elégették a korabeli Kínában –, templomukba vitték és megtanították harcművészetük titkaira. A farkasgyermek az évek során több mint 200 puszta kézzel vívott harci technikát tanult meg, és 140 féle fegyver használatát sajátította el. Még a Quentin Tarantino Kill Bill című filmjében megcsodálható, hírhedt Dian Xue (点穴 – Halálos Érintés) technikát is megtanulta. Olyan hihetetlenül tehetségesnek mutatkozott a harcművészetben, hogy a szerzetesek a Su Gong (苏公, Su Nagymester) titulust adományozták neki. Egy 12 Shaolin mester részvételével megrendezett találkozón az összegyűltek mély meghajlással üdvözölték a messze földön híres harcművészt. Su nem viszonozta a köszöntést, hanem kését a mennyezetre dobta. A gerendák között rejtőző, rátámadni készülő merénylő a késsel a szívében zuhant a padlóra. Su abból következtetett a merénylő jelenlétére, hogy a terembe lépve nem 12, hanem 13 ember lélegzését hallotta. Gyakorlásképpen puszta kézzel harcolt medvékkel az erdőben. Segített szerzetestársainak megvédeni Fujian tartományt a támadó japán kalózok ellen, akik sikoltozva menekültek, amikor meglátták a szőrös Shaolin Nagymestert. Híre eljutott a Mennyei Birodalom kormányáig, amely testület a szerzeteseket lázadóknak tartotta. Puskákkal, ágyúkkal felfegyverzett sereget küldtek ellenük, egy renegát Shaolin mester vezetésével. A sereg közeledéséről értesülő szerzetesek, miután minden értéket biztos helyre menekítettek, felgyújtották templomukat. A puskákkal és ágyúkkal támadó katonákat sikerült saját harci technikájuk és fegyvereik segítségével ártalmatlanítaniuk. A csata végén Su látványos párbajban győzte le a sereget vezető, renegát Shaolin mestert. A farkasemberből lett nagy harcos 71 éves korában, 1928-ban halt meg. Dixi témákat, dimenziókat, logikákat villámgyorsan váltó verbális párbajai a vele vitatkozni akarókkal tekinthetők szellemi Shaolin harcművészetnek is. Vitáinak tanúi szerint az érvelés hevében szemei harcoló vadállatok látószerveihez hasonló módon kékes, vagy sárgás, néha vöröses fénnyel villogtak, s míg voltak, gyakran mutatta fogait is.
 |
| Dixi a Bakony Étteremben Foto: Várnagy Tibbi, 1988 |
A klasszikus görög irodalomban és mitológiában is találkozunk farkasokká változó emberekről szóló történetekkel. Halikarnasszoszi Hérodotosz (kb. Kr.e. 484–425) görög történetíró Történelem című munkájában tudósított a Szkítia észak-keleti részén élő neuri törzsről, amelynek tagjai minden évben farkasokká változtak néhány napra. A Kr.e. 2. században élt Pauszániász görög földrajztudós beszámol Lükaónról, Lükoszüra királyáról, aki kételkedni kezdett Zeusz mindenhatóságában, mert a Főisten viszonyt folytatott a király lányával, Kallisztóval. A Bibliotheca ősi görög mítosz- és legendagyűjtemény, és Ovidius Metamorfózisok című könyve szerint, hogy próbára tegye Zeusz mindentudását, Lükaón vacsorára hívta lánya elcsábítóját. Sült gyermekhússal (egyes források szerint saját gyermekének húsával) kínálta vendégét, aki, mielőtt megkóstolta volna a sültet, rájött a cselre és hogy hatalmát bizonyítsa, farkassá változtatta Lükaónt, aki ezután valahányszor emberhúsra vágyott, saját életét kockáztatta.
 |
| Hendrik Goltzius: A farkassá változott Lükaón, 1589 |
Ovidius az Árkádia erdeiben kóborló, farkassá lett emberekről is beszámol. Más római írók, köztük Vergilius is közölt farkasemberekről szóló történeteket. Az Idősebb Plinius Ariadné és Dionüszosz fiára, Euantészre hivatkozva említ egy férfit, aki, miután ruháit nyírfára akasztotta, átúszott egy árkádiai tavat, és úszás közben farkassá változott. Azzal a feltétellel változhatott vissza emberré, hogy kilenc évig nem ízlelhetett emberhúst, majd újra át kellett úsznia ugyanazt a tavat. Ugyancsak az Idősebb Plinius idézi az ógörög olimpiák krónikását, Agrópiászt, aki megemlít egy embert, akit azért változtattak 10 évre farkassá az istenek, mert gyermekek beleit ette.
 |
| Lekythos Dolon – farkasember, vagy álcázásul farkasbőrt viselő harcos figurája egy kb. Kr.e. 460-ban készült attikai vázán Louvre, Párizs |
Gaius Patronius Arbiter kb. Kr.e. 60-ban írt Satyricon című prózájának egyik karaktere, Nicérósz meséli el a következő történetet: „Amikor a haveromra néztem, láttam, hogy meztelenre vetkőzött, ruháit halomba rakta az út szélén, majd körbevizelte a halmot és azon nyomban farkassá változott, üvölteni kezdett és berohant az erdőbe.” Hasonló történetről számol be e-mailjében a „Niceforo, a magzat” kódnéven kommunikáló hozzászóló is, aki – elmondása szerint (a teljes sztorit készülő könyvemben fogom közreadni – NL megjegyzése) – 1989-ben, egy éjszakai Solymár környéki kirándulás során tanúja volt annak, hogy a Teliholdban gyönyörködő Dixi hirtelen felugrott ültéből, ledobta ruháit, meztelenül, nagyokat ugorva háromszor körbefutotta őket, majd karjait a Hold felé tárva üvölteni kezdett és néhány pillanatra farkassá változott. Miután visszanyerte emberi formáját, mintha misem történt volna, felöltözött, és Róma címerállatáról, a várost alapító Romulus és Rémus testvérpárt felnevelő anyafarkasról kezdett beszélni, akit Zalatnay Saroltához, a híres táncdalénekesnőhöz hasonlított.
 |
| Zalatnay Sarolta az 1960-as évek végén |
Folytatása következik
Warren Zevon: Werewolves of London
Szerzők: Warren Zevon, Leroy Marinell és Waddy (Robert) Wachtel
(Dal az 'Excitable Boy' című albumról, Asylum Records, 1978)
Szerzők: Warren Zevon, Leroy Marinell és Waddy (Robert) Wachtel
(Dal az 'Excitable Boy' című albumról, Asylum Records, 1978)
I saw a werewolf with a Chinese menu in his hand
Walkin' through the streets of Soho in the rain
He was lookin' for the place called Lee Ho Fooks
Gonna get a big dish of beef chow mein
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Ya hear him howlin' around your kitchen door
Ya better not let him in
Little old lady got mutilated late last night
Werewolves of London again
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
He's the hairy, hairy gent, who ran amok in Kent
Lately he's been overheard in Mayfair
You better stay away from him
He'll rip your lungs out Jim
Huh, I'd like to meet his tailor
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Well, I saw Lon Chaney walkin' with the queen
Doin' the werewolves of London
I saw Lon Chaney Jr. walkin' with the queen
Doin' the werewolves of London
I saw a werewolf drinkin' a pina colada at Trader Vic's
And his hair was perfect
Aaahoo! Werewolves of London
Draw blood
Aaahoo! Werewolves of London
Walkin' through the streets of Soho in the rain
He was lookin' for the place called Lee Ho Fooks
Gonna get a big dish of beef chow mein
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Ya hear him howlin' around your kitchen door
Ya better not let him in
Little old lady got mutilated late last night
Werewolves of London again
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
He's the hairy, hairy gent, who ran amok in Kent
Lately he's been overheard in Mayfair
You better stay away from him
He'll rip your lungs out Jim
Huh, I'd like to meet his tailor
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Aaahoo! Werewolves of London
Aaahoo!
Well, I saw Lon Chaney walkin' with the queen
Doin' the werewolves of London
I saw Lon Chaney Jr. walkin' with the queen
Doin' the werewolves of London
I saw a werewolf drinkin' a pina colada at Trader Vic's
And his hair was perfect
Aaahoo! Werewolves of London
Draw blood
Aaahoo! Werewolves of London
 |
| Thomas Merton (Louis atya) és Őszentsége Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma Találkozó az 1960-as években |
(Jazz-rajongó katolikus trappista szerzetes, író, misztikus, a hitrendszerek közötti dialógus propagálója, aki a Buddhizmus, különösen a Zen tanításainak tanulmányozását mindenkinek javasolta)
„Ha nem tudom megkülönböztetni magam a többi ember tömegétől, akkor sohasem leszek képes úgy szeretni és tisztelni a többi embert, ahogy kellene. Ha nem válok el tőlük elég határozottan ahhoz, hogy tudjam, mi az enyém és mi az övék, akkor sohasem fogom fölfedezni, mit kell adnom nekik, és számukra sem fogom lehetővé tenni, hogy azt adják nekem, amit kellene.”
 |
| Őszentsége Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma Thomas Merton (Louis atya) sírjánál Gethsemani Apátság temetője, Bardstown, Kentucky, USA |
Dixi általam eddig megismert életútjában még mindig sok az ismeretlen szakasz. A minél pontosabb életrajz összeállításához szükségem lenne az Angyalföldön töltött ifjúkoráról, békéscsabai diákéveiről (ott volt gimnazista az 1950-es években, de tanulmányait nem fejezte be), autószerelői kiképzéséről, második intézetbe kerüléséről (1950-es évek), a budapesti művésztársadalommal való megismerkedéséről (az 1950-es évek vége, az 1960-as évek eleje), és katonai szolgálatának részleteiről tudósító visszaemlékezésekre. Kérem, hogy azok, akiknek van információjuk Dixi kanosszájának ezen stációiról, osszák meg velem: dixiblogger@gmail.com
 |
| Anonymus szobra Budapest, Városliget, Vajdahunyad vára Ligeti Miklós munkája, 1903 |
Doña Juanita:
Szerintem Dixi nem farkasember volt, hanem nagual, ami annyit jelent, hogy ő most is van. Sőt, inkább van, mint a legtöbb ember, aki azt hiszi, hogy van, de voltaképpen nincs, nem is lehetne. Megmagyarázom: egyszer ültünk Dixivel az Anonymus szobornál, a Vajdahunyad várában. Pontosabban, én Anonymus ölében ültem, Dixi meg lent a talapzaton. Hirtelen megláttam Dixit jellegzetes lassú, jobbra-balra ingó járásával, hosszú lépteivel a vár kapujának irányából közeledni, a Jáki-templom kicsinyített mása előtt, az úton. Közben meg ott ült a szobor talapzatán. Amikor az úton közeledő Dixi elénk ért, ránk nézett és intett a szobor talapzatán ülő Dixinek. „Dobj meg egy bélással testvérem az útban!”, kiáltotta a szobor talapzatán ülő Dixi az úton ballagó Dixinek. „Ha lenne egy bélásom nem lenne képmásom.”, válaszolta az úton sétáló Dixi, majd újra intett és bement a Mezőgazdasági Múzeumba. „Hát ez meg mi volt?”, kérdeztem eléggé rémülten a szobor talapzatán ülő, a zsebeiben cigarettát kereső Dixitől, „Hát ezt meg hogy csináltad?”. Dixi elővett egy cigarettát, pattintott a hüvelyk- és középső ujjával, amitől láng gyulladt ki a mutatóujja végén. „Mi sem könnyebb ennél.”, mondta és rágyújtott egy Harmóniára, mert éppen csak az volt neki. „Most figyelj!”, mondta és balra, a várba vezető híd irányába mutatott lángoló ujjával. Odanéztem, és megláttam magam a hídon közeledni. Csurom vizes voltam, mint aki most mászott ki a városligeti tóból. Lehajtott fejjel közeledtem, még akkor sem fordítottam felénk a fejem, amikor elcsoszogtam előttünk. Csöpögött rólam a víz és poshadt mocsárszagot éreztem. Vizes lábnyomokat hagytam magam után, ahogy bementem a Jáki-templom kicsinyített másolatába. Hirtelen megkondult háromszor a harang. Dixi nagyot szívott a cigarettájából és akkora füstfelhőt engedett ki abból a szép, nagy szájából, amekkorát még nem láttam. „Nézd meg.”, mondta közömbösen. Leugrottam Anonymus öléből és az útra mentem. Még mindig ott voltak a vizes lábnyomaim. A Jáki-templom kicsinyített másolatához futottam, hogy beszéljek magammal, de a templom (kápolna?) kapuja be volt zárva. A lépcsőkön ott voltak a vizes lábnyomok. Ilyet csak egy NAGUAL tud csinálni, ezt azóta itt Chilében megtanultam. ¿Como le diria eso a doña Juanita?
Szerintem Dixi nem farkasember volt, hanem nagual, ami annyit jelent, hogy ő most is van. Sőt, inkább van, mint a legtöbb ember, aki azt hiszi, hogy van, de voltaképpen nincs, nem is lehetne. Megmagyarázom: egyszer ültünk Dixivel az Anonymus szobornál, a Vajdahunyad várában. Pontosabban, én Anonymus ölében ültem, Dixi meg lent a talapzaton. Hirtelen megláttam Dixit jellegzetes lassú, jobbra-balra ingó járásával, hosszú lépteivel a vár kapujának irányából közeledni, a Jáki-templom kicsinyített mása előtt, az úton. Közben meg ott ült a szobor talapzatán. Amikor az úton közeledő Dixi elénk ért, ránk nézett és intett a szobor talapzatán ülő Dixinek. „Dobj meg egy bélással testvérem az útban!”, kiáltotta a szobor talapzatán ülő Dixi az úton ballagó Dixinek. „Ha lenne egy bélásom nem lenne képmásom.”, válaszolta az úton sétáló Dixi, majd újra intett és bement a Mezőgazdasági Múzeumba. „Hát ez meg mi volt?”, kérdeztem eléggé rémülten a szobor talapzatán ülő, a zsebeiben cigarettát kereső Dixitől, „Hát ezt meg hogy csináltad?”. Dixi elővett egy cigarettát, pattintott a hüvelyk- és középső ujjával, amitől láng gyulladt ki a mutatóujja végén. „Mi sem könnyebb ennél.”, mondta és rágyújtott egy Harmóniára, mert éppen csak az volt neki. „Most figyelj!”, mondta és balra, a várba vezető híd irányába mutatott lángoló ujjával. Odanéztem, és megláttam magam a hídon közeledni. Csurom vizes voltam, mint aki most mászott ki a városligeti tóból. Lehajtott fejjel közeledtem, még akkor sem fordítottam felénk a fejem, amikor elcsoszogtam előttünk. Csöpögött rólam a víz és poshadt mocsárszagot éreztem. Vizes lábnyomokat hagytam magam után, ahogy bementem a Jáki-templom kicsinyített másolatába. Hirtelen megkondult háromszor a harang. Dixi nagyot szívott a cigarettájából és akkora füstfelhőt engedett ki abból a szép, nagy szájából, amekkorát még nem láttam. „Nézd meg.”, mondta közömbösen. Leugrottam Anonymus öléből és az útra mentem. Még mindig ott voltak a vizes lábnyomaim. A Jáki-templom kicsinyített másolatához futottam, hogy beszéljek magammal, de a templom (kápolna?) kapuja be volt zárva. A lépcsőkön ott voltak a vizes lábnyomok. Ilyet csak egy NAGUAL tud csinálni, ezt azóta itt Chilében megtanultam. ¿Como le diria eso a doña Juanita?
 |
| Nagual levágott fejet kap áldozati ajándékul Olmec kőfaragvány, kb. Kr.e. 540 Museo Chileno de Arte Precolombiano |
Vertigót:
dixi szerintem is farkasember volt bár én nem ismertem a nagybátyám aki vele szokott piálni régen mesélte hogy dixi őt is meg akarta tanítani a farkassá változásra ami abból állt hogy valami kis üvegből amit mindig magánál hordott pár cseppet a nagybátyám nyelvére öntött állítólag esővíz volt benne amit szlovák haverjai farkasok lábnyomaiból gyűjtöttek össze a tátrában de a nagybátyám kiköpte mert olyan íze volt mint a mosogatólének így csak félig változott át egy időre a kezén meg a lábán nőtt ki hosszú szőr de aztán visszahúzodott meg a két metszőfoga is megnagyobbodott de azok nem húzódtak vissza csak kiestek pár év múlva az ínysorvadástól ezt mondta a nagybátyám aki tavaly piásan beleesett itt nálunk a kútba és meghalt mint a dixi
Amon Amarth: Father Of The Wolf
Szerzők: Lundstroem, Ted Oscar/Mikkonen, Soederberg, Johan/Anderson, Fredrik/Hegg, Johan
(Dal a ’Deceiver of the Gods’ albumról, Metal Blade Records, 2013)
So he found the heart in barren land/It was beating, still alive
He held it gently in his hand/And looked up to the sky
With evil thoughts of vicious kind/And sinister disdain
His thoughts of bringing back to life/The witch died in flames
(Chorus)
Serpent's kin/Born of sin/Dark within/Father of the wolf!
Serpent's kin/Born of sin/Dark within/Father of the wolf!
He then devoured Gullveig's heart/And she was born again
They brought to life an evil force/A beast that can't be tamed
With dark deception in his soul/Betrayal of the gods
The bane of Oden now is born/Born of evil blood
(Chorus)
They brought to life a malicious force/A vile beast that cannot be tamed
Fimbultyr's nemesis now is born/A vile beast that can't be restrained
Dark/Deception in his soul/Betrayal of the gods
Oden's bane is born/Born of evil blood
Serpent's king/Born of sin/Dark within
Serpent's king/Born of sin/Dark within/Father of the wolf!
Born of sin!
dixi szerintem is farkasember volt bár én nem ismertem a nagybátyám aki vele szokott piálni régen mesélte hogy dixi őt is meg akarta tanítani a farkassá változásra ami abból állt hogy valami kis üvegből amit mindig magánál hordott pár cseppet a nagybátyám nyelvére öntött állítólag esővíz volt benne amit szlovák haverjai farkasok lábnyomaiból gyűjtöttek össze a tátrában de a nagybátyám kiköpte mert olyan íze volt mint a mosogatólének így csak félig változott át egy időre a kezén meg a lábán nőtt ki hosszú szőr de aztán visszahúzodott meg a két metszőfoga is megnagyobbodott de azok nem húzódtak vissza csak kiestek pár év múlva az ínysorvadástól ezt mondta a nagybátyám aki tavaly piásan beleesett itt nálunk a kútba és meghalt mint a dixi
 |
| Farkas lábnyoma A néphagyomány szerint aki a farkas lábnyomában összegyűlt esővízből iszik, farkasemberré változik |
Amon Amarth: Father Of The Wolf
Szerzők: Lundstroem, Ted Oscar/Mikkonen, Soederberg, Johan/Anderson, Fredrik/Hegg, Johan
(Dal a ’Deceiver of the Gods’ albumról, Metal Blade Records, 2013)
So he found the heart in barren land/It was beating, still alive
He held it gently in his hand/And looked up to the sky
With evil thoughts of vicious kind/And sinister disdain
His thoughts of bringing back to life/The witch died in flames
(Chorus)
Serpent's kin/Born of sin/Dark within/Father of the wolf!
Serpent's kin/Born of sin/Dark within/Father of the wolf!
He then devoured Gullveig's heart/And she was born again
They brought to life an evil force/A beast that can't be tamed
With dark deception in his soul/Betrayal of the gods
The bane of Oden now is born/Born of evil blood
(Chorus)
They brought to life a malicious force/A vile beast that cannot be tamed
Fimbultyr's nemesis now is born/A vile beast that can't be restrained
Dark/Deception in his soul/Betrayal of the gods
Oden's bane is born/Born of evil blood
Serpent's king/Born of sin/Dark within
Serpent's king/Born of sin/Dark within/Father of the wolf!
Born of sin!
Najmányi László: Dixi, a farkasember
(Második részlet a ’DIXI – Egy szabad szellem legendája’ című, készülő könyv Dixi feltételezett farkasember mivoltát taglaló fejezetéből)
„Omnes angeli, boni et Mali, ex virtute naturali
habent potestatem transmutandi corpora nostra”
(„Minden angyal, a jó és a rossz egyaránt képes
átváltoztatni testünket”) Aquinói Szent Tamás
Mielőtt Doña Juanita érdekes felvetésére reflektálnék („Szerintem Dixi nem farkasember volt, hanem nagual, ami annyit jelent, hogy ő most is van.” – l. feljebb), Vertigót véleményéhez („dixi szerintem is farkasember volt” – l. feljebb) kapcsolódva megpróbálom felvázolni az egyes európai országok, majd más kultúrák farkasember-tradícióit, és a farkasemberré válás hagyományos módszereit.
 |
| A paksi Farkasember Polgári Kör emblémája Design: Najmányi László, 2011 |
Marie de France 1200 körül íródott, egy farkassá változott, feleségét és annak elcsábítóját széttépő, Bizuneh nevű féltékeny férj történetét elmesélő Bisclavret című udvari regényén kívül a görög és római antikvitás után, a 14. századig kevés farkasemberekről szóló legenda született a középkori Európában. A farkasember, vérfarkas nevének német megfelelőjét – werwolf – először Burchard von Worms (kb. 950/965–1025) német püspök említi a Decretum Burchardi című, a kanonizált egyházi törvényeket ismertető, 20 könyvből álló munkájában. A szó később Bertold von Regensburg (kb. 1220–1272) ferences szerzetes és hitszónok írásaiban is felbukkan, de hosszú ideig nem kerül be a német irodalomba. Hasonlóképpen ritkák a farkasemberekre, vérfarkasokra utaló referenciák a korabeli Angliában is, valószínűleg azért, mert a germán népek ilyen szörnyetegekben bővelkedő korai hitrendszerét nem sokkal korábban sikerült a brit szigeteken a kereszténység javára háttérbe szorítani.
 |
| Úlfhednar, viking farkasharcos 9. századból származó bronz tábla rajza |
A kereszténység felvétele előtti Germán farkasember hagyományok alapját a skandináviai vikingek legendái szolgáltatták. A Vatnsdœla, Haraldskvæði és Völsunga legendák (saga) szerint I. Harald, Norvégia első királya (Harald Halfdansson; Harald Hårfagre; Haraldr Hálfdanarson; Harald Fairhai, kb. 850–kb. 932) seregében fájdalmat nem érző, vadállati kegyetlenséggel gyilkoló farkasemberek, vagy farkasbőrbe öltözött harcosok (Úlfhednar) szolgáltak, akiket a Norse isten, Odin teremtett.
+by+A.+Fleming.jpg) |
| A. Fleming: Fenrir (1874) |
A viking mitológia egyik főszereplője, a Vilhelm Ekelund, August Strindberg, J.R.R. Tolkien, Ezra Pound és Karin Boye által egyaránt forrásmunkájukként említett, az izlandi Codex Regius középkori kéziratgyüjteményben található Poetic Edda verseskötetben, és az ugyancsak izlandi, a 13. században, Snorri Sturluson történész, költő és politikus által írt Prose Edda és Heimskringla legendagyűjteményekben ismertetett szörny-farkas, Fenrir (Fenrisúlfr, Hróðvitnir, Vánagandr), a Sköll és Hati Hróðvitnisson óriásfarkasok apja, akiről azt jósolták, hogy meg fogja ölni Odin istent a Ragnarök (Ragnarøkkr – Az istenek alkonya-ként ismert történetet Götterdämmerung címmel Richard Wagner dolgozta fel 1876-ban, a Der Ring des Nibelungen – A Niebelungok gyűrűje – című operaciklusában) néven bekövetkező, vízözönben végződő katasztrofális események során, amikor Odin mellett Thor, Týr, Freyr, Heimdallr és Loki istenek is életüket vesztik. A jóslat szerint a farkasszörnyet végül Odin fia, Víðarr mészárolja majd le.
 |
| A megkötözött Fenrin, állkapcsai közül a Ván folyó folyik ki Kézirat illusztrációja, 17. század |
Az istenek ismerték a vesztüket megjósló próféciákat, ezért megpróbálták megkötözni a küzdelem során Týr, a törvény és a hősi dicsőség istene kezét leharapó Fenrir farkast. Fenrin az összes kötelet és láncot széttépte. Az istenek végül kénytelenek voltak a törpékhez fordulni, akik Svartálfaheim nevű földalatti birodalmukban a macska mancsának hangjából, egy nő szakállából, egy hegy gyökereiből, medve idegeiből, hal leheletéből és madár köpéséből megszőtték a Gleipnir nevű, selyem vékonyságú, de minden kötélnél és láncnál erősebb szalagot, amelyett Fenrin nem tudott elszakítani. A legendák szerint a szalag féken tartja a szörnyfarkast a Ragnarök bekövetkeztéig.
+by+John+Bauer.jpg) |
| John Bauer: Týr és Fenrir (1911) |
A vikingek farkasember legendái a szláv népek mondavilágát is megtermékenyítették. A 11. században élt, Kievet is meghódító fehérorosz herceg, Polatszi Vszeszlav (Polatszi Usiaslau; Vszeszlav Briacsiszlavics; Varázsló Vszeszlav; Látnok Vszeszlav, 1044–1101) az Alekszander Borodin Igor herceg című, 1890-ben bemutatott operája librettójának alapját képező, Ukrajnában, Oroszországban és Fehéroroszországban egyaránt közismert, a 12. században született Igor hadjáratának meséje (Слово о плъку Игоревѣ; Слово о полку Игореве) szerint „Vszeszlav hercegként ítélkezett az emberek felett. Uralta a városokat, de éjszakánként farkas képében portyázott, zsákmányt keresve.”
 |
| A 2005-ben kibocsátott, ezüstből vert fehérorosz 20 rubeles érme hátoldala Polatszi Vszeszlav herceget mutatja, a háttérben farkasként is látható |
(Folytatása következik)
Deák József:
Eszembe jutott valami, a Galaktika-szám, amit a blogod említ, lehetett a 31. is, szinte az egész egy nagy tanulmány, Gurevics: A képzelet birodalmai.
Ez 1978-ban jelent meg.
A Galaktika VII. évfolyam, 3. számának tartalma (1978):
Georgij Gurevics: A képzelet birodalmai (???) ... 3
F. Nagy Piroska: A modern sci-fi története ... 106
Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey A tér és idő zarándokai ... 117
Kuczka Péter: Kötetünk képeiről ... 125
(Forrás: Györgyi Ákos bibliográfiája)
 |
| A Galaktika 31. számának címlapja |
Gáspár László (1901. december 31., Fogaras – 1958. április 2., Budapest) – újságíró, tudomány-népszerűsítő szakíró. Brnóban tanult vegyészmérnöknek. Tanulmányait abbahagyta. Újságíróként dolgozott, szaklapoknak írt. Később a Nemzet című ellenzéki polgári lap külpolitikai rovatvezetője volt. 1944-ben a nyilasok internálták. A felszabadulás után az Élet és Tudomány szerkesztőségének bizottsági tagja, rövid ideig a Természet és Technika segédszerkesztője. Emellett a Rádió természettudományos, ismeretterjesztő rovatának munkatársa. 1952-ben Sztrókay Kálmánnal együtt megalapította és szerkesztette az Ifjú Technikus című folyóiratot. 1957-ben a Népszerű Technika szerkesztését vette át. 1956 és 1958 között a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetője volt. – Tudománynépszerűsítő munkái mellett ifjúsági regényt is írt Dixi, az osztály kutyája címmel (ABC Kiadó, Budapest, 1945).
Najmányi László: Dixi, a farkasember
(Harmadik részlet a ’DIXI – Egy szabad szellem legendája’ című, készülő könyv Dixi feltételezett farkasember mivoltát taglaló fejezetéből)
(Harmadik részlet a ’DIXI – Egy szabad szellem legendája’ című, készülő könyv Dixi feltételezett farkasember mivoltát taglaló fejezetéből)
„(...) Nagy szomorúsággal vettük hírét és minden sóvárgással azon
vagyunk, hogy megszűnjenek azok a jelenségek, hogy Németország
déli részeiben, továbbá a mainzi, trieri és kölni érsekségekben sok,
mindkét nembéli személy, elfelejtkezve saját üdvéről és elfordulva a
keresztény hittől, gonoszságokat művel az ördögökkel (...)”
VIII. Ince pápa a boszorkányok és farkasemberek üldözését elrendelő,
Summis desiderantes affectibus („Minden sóvárgással”) kezdetű,
1484-ben kibocsátott egyházi rendeletének (Boszorkánybulla) részlete
Az örmény babona szerint a halálos bűnt elkövető
nők isteni büntetésül hét évre farkasá változnak, miután egy farkasbőrt viselő
szellem meglátogatta őket és rájuk parancsolt, hogy vegyék magukra az irhát.
Amint a bűnös nő a farkasbőrbe bújik, azonnal leküzdhetetlen éhséget érez az
emberi hús iránt. Először
saját gyermekeit, majd rokonai gyermekeit falja fel, aztán idegenek
gyermekeire támad. Csak éjszakánként kóborol, a kapuk, ajtók, zárak, lakatok
maguktól kinyílnak közeledtére. A hajnal megérkeztével leveszi magáról a farkasbőrt és visszaváltozik emberré .
 |
| Gyermeket elrabló és felfalni készülő farkasember Középkori német ábrázolás |
A 19. század végéig a görögök úgy hitték, hogy ha erős savba merítve, vagy máglyán elégetve nem semmisítik meg a farkasemberek hulláját, azok a csatamezőkön kóborló, a haldokló katonák vérét ivó farkasokként és hiénákként élednek újra. Hasonlóképpen Németország, Hollandia és Észak-Franciaország parasztjai hittek abban, hogy aki halálos bűnben hal meg, vérivó farkasként támad fel, amely napközben emberi holttestben rejtőzik. Az egyetlen védekezés az ilyen szörnyeteg ellen, ha ördögűzésre kiképzett pap egy speciális, éjfélkor kezdődő, órákig tartó szertartás csúcspontján megszentelt pengével levágja a holttest fejét, majd folyó vízbe dobja, ahol az elhunyt bűneinek súlya a mélybe húzza azt. A farkasembereket és a vámpírokat több kelet-európai országban, így Bulgáriában, Szerbiában és Szlovéniában is összekapcsolja a népi hiedelem. Szerbiában a farkasemberek és a vámpírok neve egyaránt vulkodlak.
 |
| Farkasember támadása után a hálószoba faláról lecsurgó vér |
A vérivás szokása nemcsak a vérfarkasokra és vámpírokra jellemző. A középkorban fogyasztottak emberi vért azok is, akik megbetegedtek, vagy megöregedtek. Mivel a vér az életet fenntartó folyadék, úgy vélték, hogy ha egészséges fiatal emberek vérét issza az öregember, vagy vénasszony, megfiatalodhat, a beteg pedig meggyógyulhat tőle. A kivégzéseknél sorban álltak az idős asszonyok és megvénült uraságok, hogy hozzájuthassanak egy csészényi, vagy legalább néhány kanálnyi életerőhöz. Gyakran össze is verekedtek a lefejezett elítélt nyakából kiszivárgó véren. A kegyetlenségéről, szadizmusáról közismert, zsidó származású, a zsidók 1492-ben Spanyolországból történt kiűzését levezénylő Tomás de Torquemada (1420-1498) domonkos-rendi papot a spanyol inkvizíció parancsnokának kinevező VIII. Ince pápa (1432–1492) – nevéhez fűződik a Summis desiderantes affectibus („Mély sóvárgással”) kezdetű, 1484. december 5-én kihirdetet egyházi rendelet (a híres Boszorkánybulla) is, amely nemcsak az egyház áldását adta a boszorkányok, farkasemberek üldözésére, hanem az ugyancsak 1484-ben kiadott Malleus maleficarum maleficas et earum haeresim ut phramea potentissima conterens („Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható”) kezdetű egyházi rendelettel kiegészítve a boszorkányüldözést egész Európában kötelezővé tette –, például halálos ágyán három fiúgyermek vérét kapta transzfúzió formájában, hogy elkerülje a halált. Nem sikerült elkerülnie a találkozót a kaszással. 1492. július 25.-én a pápa és a három, valószínűleg nem önkéntes donor néhány óra időeltolódással mind meghaltak (a szentéletűnek nevezett, és természetesen tévedhetetlennek minősített pápa számos szeretőjétől született 16 gyermeket hagyott maga után). Itt szükséges megjegyezni, hogy bár sokan farkasembernek, vérfarkasnak gondolták Dixit, egyetlen tanú sem jelentkezett, aki látta őt vért inni. Annál többen tanúsítják mély, szívből jövő elkötelezettségét a vörösbor iránt.
 |
| Boszorkánysággal gyanúsított nő folyóba merítése – ha nem élte túl a vízpróbát, bűnössége bebizonyosodott 16. századi, németalföldi fametszet |
Az európai boszorkányperek virágzása idején, a 16-17. században a farkasemberséggel gyanúsítottakra ugyanolyan szigorral sújtott le az egyházi és világi hatalom, mint azokra, akiket eretnekséggel vádoltak. Szörnyűséges kínzásoknak vetették alá őket, majd legtöbbjüket megfojtották, felakasztották, kerékbe törték, felnégyelték, vagy máglyára vetették. A VIII. Ince pápa által elindított boszorkányüldözés áldozatainak pontos száma nem ismert. Különböző becslések 40-60 000 közé teszik a boszorkányságért/farkasemberségért kivégzettek számát Európában és az amerikai gyarmatokon. Németországban kb. 25 000, Dániában és Angliában kb. 1000, Franciaországban kb. 6000, Lengyelországban és Svájcban kb. 6000, Ausztriában kb. 3000, Magyarországon kb. 800 embert kínoztak meg, ítéltek halálra és végeztek ki a Szeretet Istene nevében a boszorkányperek során. Ennek többszörösére becsülhető a Szent Inkvizíció által eretnekség vádjával elítéltek és kivégzettek száma. Kijelenthető, hogy a különböző közép- és dél-amerikai, isteneiknek emberáldozatokkal kedveskedő indián vallások mellett a Római Katolikus Anyaszentegyház bizonyult a legvérengzőbb vallási intézménynek a történelem során. A római pápa ugyan néhány évvel ezelőtt nyilvánosan bocsánatot kért a Szent Inkvizíció rémtetteiért, de a templomokból még mindig hiányoznak az egyházi parancsra meggyilkolt mártírok ábrázolásai, ami gyanút ébreszt a pápai megbánás és bocsánatkérés őszinteségében, hitelességében.
 |
| Boszorkánysággal és farkasemberséggel megvádoltak kínzása és kivégzése Illusztráció az 1509-ben, Augsburgban kiadott Laienspiegel című törvénykönyvből |
Az biztos, hogy ha Dixi a boszorkányüldözések
idején él, az őt boszorkánysággal, vámpírsággal, farkasemberséggel gyanúsító,
beérkezett hozzászólásokhoz hasonló vádak alapján biztosan máglyahalálra
ítélték volna. Sokat mondó tény, hogy egyedül a görögkeleti egyház vállalta az
anyai ágon zsidó származású, reformátusként anyakönyvezett enigma eltemetését
2002-ben, a többi nem tartotta méltónak az egyházi búcsúszertartásra,
koporsójának, sírjának megszentelésére. Halálának évfordulóin egyedül az
idővallás rítusait követő paksi Farkasember Polgári Kör (FPK) tart rendszeresen
titkos megemlékezést egy, a településhez közeli Duna-szigeten kialakított
kegyhelyen.
 |
| A paksi Farkasember Polgári Kör évente megrendezett, titkos Dixi-emlékszertartásainak helyszíne |
Franciaországban (és az USA korábban francia gyarmati uralom alatt álló déli államaiban – Dixieland!) a férfi farkasembereket/vérfarkasokat mindmáig loup-garou néven emlegetik, míg a farkassá változásra képes nők a lubins, vagy lupins nevet kapták. A farkasemberekkel, vérfarkasokkal kapcsolatos hiedelmek legtovább a német nyelvterületen és Kelet-Európában maradtak fenn. Magyarországon az Alföldön hittek a legtöbben létezésükben. A magyar folklórban a farkasemberekkel és a vámpírokkal kapcsolatos hiedelmek ősidők óta összemosódtak. Sokan gondolták, hogy azok a gyermekek válnak farkasemberekké, akiket valaki megátkozott, vagy akikkel rosszul bánnak a szüleik. Ebből az utóbbi szempontból a valódi apját soha meg nem ismerő, anyja által kisgyermek korában kitagadott Dixi minden esélyt megkapott a farkasemberré váláshoz.
 |
| Farkasember falusiakat riogat Német fametszet 1722-ből |
Megállapítható tehát, hogy két különböző farkasember tradíció alakult ki Európában. A germán vérfarkas figurája kb. 1400-tól kezdve, de különösen a 16-17. század hisztérikus boszorkányüldözési kampányai során a német nyelvterületen, valamint Franciaországban és a balti államokban összekapcsolódott a boszorkányéval. A szláv, közép/kelet-európai és balkáni mitológiákban a farkasember és a revenans („a visszatérő”), a vámpír koncepciója olvadt össze. Ez a helyspecifikus vérfarkas = vámpír kép, amely az évszázadok során befészkelte magát a kollektív tudatba Magyarországon lehet az oka annak, hogy a beérkezett hozzászólások között kb. ugyanannyi tanúskodik Dixi farkasember volta mellett, mint ahányan vámpírnak tartják őt. Érkezett olyan emlék is, amelyben Dixi teliholdas északán denevér képében repült be egy középkorú szingli hálószobájának magától kinyíló ablakán, karosszéken landolt, majd igen arisztokratikus külsejű és viselkedésű, szivarozó vámpírrá alakult, megmutatta hosszú metszőfogait, idézett egy passzust Bram Stoker Drakula-könyvéből, majd farkassá változva szép ívben kiszökellt az ablakon, üvöltözött egy ideig a társasház kertjében, felébresztve néhány szomszédot, majd visszaváltozott denevérré, és repülve távozott a Telihold irányába.
Az egyes
európai kultúrák a farkasemberek ismertető jegyeit különféleképpen határozták
meg. Összenőtt szemöldökök, karomszerű, görbült körmök, a koponyán alacsonyan
elhelyezkedő fülek és imbolygó járás (ez utóbbi kettő Dixire is jellemző volt)
tekinthetők az általános, több kultúrában is meghatározónak mondott vonásnak.
Ha a felvágott bőr alatt szőrös réteg található, farkasemberrel van dolgunk –
ezt főleg a déli országokban hitték. Az orosz babona szerint a farkasember
nyelve alatt borosta nő. Egész Európában elterjedt hiedelem volt, hogy az
emberből változott farkasnak nincs farka, és hogy visszaváltozása után a
farkasember gyenge, ideges, ingerlékeny, depressziós lesz. Dixire, különösen
élete utolsó periódusában jellemzőek voltak a hangulatváltozások, de kevesen
látták őt depressziósnak, legfeljebb elaludt, vagy szitkozódni kezdett, ha túl sokat ivott, vagy untatta
a társasága. Európaszerte hitték, hogy a vérfarkas előszeretettel falja fel a
nemrég eltemetett hullákat. Az északi országok hiedelmei szerint a nőstény
vérfarkasok karmai mérgezőek, és képesek puszta pillantásukkal paralizálni a
szarvasmarhákat és gyermekeket.
 |
| Stephan Bibrowski (1891–1932), ismertebb nevén Lionel, az oroszlán-ember |
Dixiről az
a hír járja, hogy képes volt tekintetével és elmormogott varázs-szavakkal
megnyugtatni a támadó kutyákat. A Szem Ádám nevű hozzászóló szerint az 1970-es
években, amikor gondozóként a budapesti Állatkertben dolgozott, Dixit gyakran
felkérték, hogy csillapítsa le a hisztiskedő tigriseket és oroszlánokat (Szem
Ádám visszaemlékezését készülő könyvemben fogom teljes terjedelmében közreadni
– NL megjegyzése). Eddig egyetlen tanú sem jelentkezett, aki szerint
Dixi teheneket, bikákat, vagy gyermekeket bénított volna meg pillantásával.
 |
|
Ocelotl
átváltozó ábrázolása
|
A
farkasemberek, vérfarkasok, állattá változni képes emberek közismertek Észak-,
Közép- és Dél-Amerika őslakosainak mitológiáiban is. A Naskapi inuit törzs
hiedelme szerint a szarvasok családjába tartozó caribou-k másvilágát
gigászi farkasok őrzik, amelyek megölik a túl közelre merészkedő vadászokat. A
navajo indiánok a Mai-cob nevű, farkasbőrbe öltözött boszorkányoktól
félnek. Egyes kutatók szerint ezeket a hiedelmeket az Észak-Amerikát a 10.
században először elérő vikingek hozták a kontinensre. A farkasemberek loup-garou
elnevezése az első francia gyarmatosítók révén, a 16-17. században érkezett az
anyaországból, és terjedt el Kanadában, az USA Michigan és New York államaiban,
valamint a Dixielandnek (!) becézett déli államokban.
 |
| Ismeretlen művész: Les lupins, Bayou Goula (1858) Farkasember találkozó Louisianában |
Christopher K. Coleman: Dixie Spirits: True Tales of the Strange and
Supernatural in the South
(Dixie szellemei: A különös és a
természetfeletti igaz meséi az amerikai Délen – Nashville TN, USA, Cumberland House Publishing, 2008) című könyvében beszámol
a Louisiana állam mocsaras vidékén, a Bajou Goula nevű település közelében, a nyári
napéjegyenlőség (æquinoctium) éjszakáján évente tanácskozásra
és táncmulatságra összegyűlő farkasemberekről (loup garou; les lupins).
 |
| Ismeretlen művész: Wendigo lakoma (19. század) |
Az észak-amerikai indiánok (az ojibwe, saulteaux, cree, naskapi, innu és assiniboine népcsoportok) farkasember-legendái gyakran keverednek a wendigo
(windigo,
weendigo,
windago,
waindigo,
windiga,
witiko,
wihtikow, stb) nevű, az emberi testet
megszállni képes démoni szörnyetegről szóló történetekkel. A wendigo démon által
megszállt emberek csillapíthatatlan éhséget éreznek az emberhús iránt,
kannibálokká válnak. Az orvostudomány wendigo
psychosis néven ismeri, és kultúrához kötött lelki torzulásként
vizsgálja ezt a jelenséget. Az indiánok szerint azt tudja megszállni a démon,
aki már kóstolt emberhúst. Ezért hitük a kannibalizmus minden formáját tiltja.
Az ojibwe népcsoporthoz tartozó indiánok éhínség idején a hátrafelé mozogva
végzett wiindigookaanzhimowin nevű ceremoniális tánccal emlékeztetik magukat és egymást az emberevés
tabujára.
 |
| Ismeretlen művész: Wendigo lakomák (17. század) |
Az 1990-es
évek elején, Haiti szigetén végzett helytörténeti és kultúrantropologiai
kutatásaim során hallottam a Jé-rouge („Vörös-szemek”) nevű,
farkasemberhez hasonlító kreatúráról szóló babonáról. A gonosz szellem emberi
testbe költözve, emberevő, farkas-szerű lénnyé változtatja éjszakánként azt,
illetve anyáktól próbálja különféle trükkökkel ellopni gyermekeiket. A Haiti-i Jé-rouge abban különbözik a nyugat-európai
farkasemberektől, hogy a vámpírokhoz hasonlóan igyekszik egészséges embereket
megfertőzni saját lycanthropikus (alakváltoztató) képességével.
 |
| Haiti-i asszony a gyermekét elrabló Jé-rogue alakváltoztatóról beszél a nemzetközi segélyszervezetek képviselőjének |
Ideje Doña
Juanita érdekes felvetésére reflektálnom („Szerintem Dixi nem farkasember volt,
hanem nagual, ami annyit jelent, hogy ő most is van.” – l.
feljebb). Valószínűsíthetően a DixiBlog olvasói közül kevesen tudják, hogy mi,
pontosabban ki a nagual (nahual). Nos, a Kolumbusz előtti,
preklasszikus olmec indián
hitrendszerből származó, egész Közép-Amerikában elterjedt hagyományok szerint
a nagual olyan fejlett tudatú, mágikus hatalommal felszerelt ember, férfi, vagy
nő, aki képes bármilyen emberi, állati, növényi, vagy tárgyi formát felvenni,
egyszerre több helyen mutatkozni, mások számára jelenéseket, teljesen valósághű
víziókat produkálni, falakon átmenni, és repülni is. Tetszése szerint változhat szamárrá,
pulykává, kutyává, gyíkká, kígyóvá, denevérré, rágcsálóvá, jaguárrá, pumává,
vagy akár soha nem létezett állattá is. A nagual, személyiségétől függően jó
vagy gonosz célok elérésére egyaránt használhatja varázserejét. Amennyiben,
ahogy Doña Juanita írja, Dixi tényleg nagual volt, varázserejét valószínűleg
jó, vagy legalábbis másokra ártalmatlan célok elérésére használhatta,
legalábbis eddig nem jelentkezett olyan tanú, aki olyan Dixi varázslatokról
számolt volna be, amelyek ártottak volna bárkinek is.
 |
| Alakváltoztatásra, egyszerre több helyen jelen lenni képes, repülni is tudó Nagual varázsló |
A „nagual”
szó az aztékok egész Közép-Amerikában elterjedt nyelve, a nahuatl varázslót jelentő „nahuālli” szavából
származik. A közép-amerikai őslakosok hitrendszere szerint minden embernek van
egy állat ellenpárja, és az azték kalendárium minden napjához egy-egy állat
tartozik. Naguallá azok válnak, akik erős állatok napjának éjszakáján születnek
és megkapják Tezcatlipoca, a nagualok jaguáristene mágikus erejét. Egyes mexikói indián törzsek számára a
nagual a brujo (boszorkány) szinonímája, aki nemcsak emberek vérét szívja
éjszakánként állattá változva, de lop is, és betegségeket, balszerencsés
eseményeket okoz. Néhány közösségben a nagual a vallási hierarchia részét
képezi. A közösség tagjai tudják, hogy ki közöttük a nagual, és nemcsak
tolerálják jelenlétét falujukban, hanem félnek tőle és tisztelik is. Gyakran
kérik fel, hogy semlegesítse más nagualok átkát. Némely közösségek elűzik, gyakran
meg is ölik azokat, akiket nagualnak vélnek.
 |
| Tezcatlipoca és nagual |
Akit közelebbről érdekel a
nagual-téma, bőséges információt talál róla Carlos Castañeda (1925–1998) latin-amerikai
származású, amerikai antropológus könyveiben. A tudós 1960-ban ismerkedett meg
Juan Matus mexikói yakui indián nagual-sámánnal,
aki megosztotta vele az észlelés manipulációját lehetővé tévő tudását. A
tamultakat Castañeda számos könyvben foglalta össze: The Teachings of Don Juan: A Yaqui Way of Knowledge (University of
California Press, 1968) – Don Juan tanításai (Gondolat, 1991, Édesvíz, 1997, 2003); A Separate Reality (Simon & Schuster,
1971) – Másik világ kapujában (Édesvíz, 1994, 2003); Journey to Ixtlan (Simon & Schuster,
1972) – Ixtláni utazás (Édesvíz, 1997, 2003); Tales of Power (Washington Square Press, 1991) – Mesék az erőről
(Édesvíz, 1998) stb.
„– El kell tüntetned a múltadat.
– Hogyan? – kérdeztem.
– Kezdd egyszerű dolgokkal, például ne áruld el, hogy valójában mit
csinálsz! Aztán el kell távolodnod mindenkitől, aki jól ismer. Így ködöt
teremthetsz magad körül.
– De hát ez képtelenség! – tiltakoztam. – Miért ne tudják meg az emberek,
hogy ki vagyok? Mi abban a rossz?
– Az benne a rossz, hogy amint megismernek, a szokásos tulajdonságaidat
várják el tőled, és attól kezdve nem tudsz szabadulni gondolataik szorításától.
Ami engem illet, én az ismeretlenség teljes szabadságát szeretem. Senki, de
senki nem ismer olyan tökéletes bizonyossággal, amilyennel például téged.
– De ez hazugság volna.
– Engem nem foglalkoztat, hogy mi hazugság, és mi igazság – válaszolta
szigorúan. – A hazugság csak akkor hazugság, ha van múltunk.”
(Carlos Castañeda: Ixtláni utazás. Édesvíz
kiadó, 2003, 31.)
Ami Dixi nagual-voltát illeti: utoljára 2013 augusztusában, New Yorkban
találkoztam vele. A Broadway és a Houston Street sarkán prédikált az autóknak.
Ez a memóriámban nagyon erősen rögzült emlék azért gondolkodtat el, mert egyikünk sem lehetett akkor ott.
Amon Amarth: A Beast Am I
Szerzők:
Lundstroem, Ted Oscar/Mikkonen, Olavi/Soederberg, Johan/Anderson, Karl/Hegg, Hans
(Dal a ’Surtur Rising’ című albumról, Metal Blade, 2011)
Conceived was I/From Chaos and hate
Of malice, deceit and blood/And how would they know
My fate is to rise/Against the Asagods
My being is full, full of a rage/An evil that can't be tamed
It darkens my soul/And blackens the blood
A fire that fills my veins
So how/Did I ever end up here?/Humiliated, broken and weak
I've waited/For a thousand years/
To break these chains apart and/To finally break myself free
I bit the hand, off the mighty Tyr/When I couldn't, tare my ties
Now banished I dwell/A sword in my jaw
Awaiting the end of time/In darkness I drown
Consumed by my hate/Longing for revenge
Allfather will pay/For his deceit
At the battle/Of Ragnarok
A Beast Am I/So vicious and grim
They fear my mean/Grinning teeth
I bide my time/My sweet revenge
Soon my ties will fall/And finally I will be free
So when you hear me howling/You'll know that I have come for you
When you hear me call your name/Your life will end in nameless pain
Solo: Simon Solomon
Conceived was I/From Chaos and hate
Of malice, deceit and blood/And how would they know
My fate is to rise/Against the Asagods
My being is full, full of a rage/An evil that can't be tamed
It darkens my soul/And blackens the blood
A fire that fills my veins
A Beast Am I/So vicious and grim
They fear my mean/Grinning teeth
I bide my time!My sweet revenge
Soon my ties will fall/And Finally I will be
Finally break myself!/Finally I will be free!
Of malice, deceit and blood/And how would they know
My fate is to rise/Against the Asagods
My being is full, full of a rage/An evil that can't be tamed
It darkens my soul/And blackens the blood
A fire that fills my veins
So how/Did I ever end up here?/Humiliated, broken and weak
I've waited/For a thousand years/
To break these chains apart and/To finally break myself free
I bit the hand, off the mighty Tyr/When I couldn't, tare my ties
Now banished I dwell/A sword in my jaw
Awaiting the end of time/In darkness I drown
Consumed by my hate/Longing for revenge
Allfather will pay/For his deceit
At the battle/Of Ragnarok
A Beast Am I/So vicious and grim
They fear my mean/Grinning teeth
I bide my time/My sweet revenge
Soon my ties will fall/And finally I will be free
So when you hear me howling/You'll know that I have come for you
When you hear me call your name/Your life will end in nameless pain
Solo: Simon Solomon
Conceived was I/From Chaos and hate
Of malice, deceit and blood/And how would they know
My fate is to rise/Against the Asagods
My being is full, full of a rage/An evil that can't be tamed
It darkens my soul/And blackens the blood
A fire that fills my veins
A Beast Am I/So vicious and grim
They fear my mean/Grinning teeth
I bide my time!My sweet revenge
Soon my ties will fall/And Finally I will be
Finally break myself!/Finally I will be free!
Vége a DixiBlog 5. oldalának.
A kutatási eredmények részleges közzététele a blog 6. oldalán folytatódik
_____________________________________________________________
Az emlékeket, fotókat, dokumentumokat kérem a fenti címre küldeni
A blogban található szövegek,
kutatási eredmények, dokumentumok utánközlése esetén kérem az átvett
anyagok forrásaként a http://dixiblogg.blogspot.hu/ -t feltüntetni!
Köszönöm!
Najmányi László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése